Sok minden elhangzott már Caitlyn Jenner átalakulásával kapcsolatban. A nagyrészt pozitív mellett persze jelen voltak a trollok is, de az ő hangjukat erősen elnyomta az elfogadás, és támogatás.

Az érthető fenntartások között olvashattunk transznemű aktivistáktól, akik aggódtak, hogy a csillogó, villogó fotósorozatban elvesznek azok, akiknek nincs lehetőségük hasonló összegeket költeni az átalakító műtétekre. Hogy egy újabb nagyvilági, agyonretusált fénykép még inkább nyomást gyakorol az átlagos transznemű személyre, aki nem tud megfelelni a magazinok által ránk zúdított szépségideálnak.

De ezzel minden átlagos nőnek meg kell szenvednie. Maga Caitlyn is beszélt arról, hogy most kezdi igazán megérteni milyen lehetetlen elvárásaink vannak a nőkkel szemben.

Egy másik vonalon az emberek azt kérdőjelezik meg, hogy miért kapott Caitlyn ekkora publicitást, mikor vannak más, érdemesebb hírek is a világban. Ezek az emberek úgy érzik, hogy Catlyn története kinyomott valaki mást a médiából. Pl. Snoop Dogg-nak is elég fura meglátása van, amibe belevonja Akon Afrikai projectjét is.

“Akon 600 millió afrikainak fog napenergiát biztosítani. Nagyon elszomorít, hogy ez nem számit nagy hírnek, de bruce jenner a tudományos kísérlet igen.”

Ez viszont nem Caitlyn műve, vagy hibája. Lehet a hírcsatornákat okolni, de felesleges egy bizonyos sztorit kiemelni, mint a bűnöst. Bőven lett volna hely mindkettőnek.

Minap akadtam rá egy fotósorozatra, ami azt mutatta, hogy transzneműek saját Vanity Fair címlapot posztolnak a twitter-en. Nagyon jó volt látni, hogy Caitlyn igenis inspirál, önbizalmat ad, és főleg fényt vet mások történetére is. Ezen a médiumon keresztül normalizálódik a transzneműség minden fajtája. Mert látjuk azt is, hogy a valós mindennapokban milyen is egy transznemű ember.

Épp olyan, mint mi.

Én úgy gondolom mindenképp pozitívum, hogy a világ nyilvánosan megismerte Caitlyn  Jennert. A publicitás fényt vetett a sok nehézségre, amivel a transzneműeknek még mindig meg kell küzdeniük. Az ő történetét valószínűleg sok olyan ember is elolvasta, aki talán máskor átlapozott volna a hír felett. Párbeszéd kezdődött arról, hogyan lehetne a transzneműek életminőségén javítani, hogyan lehetne esélyeiket növelni egy boldog életre.

És hogy hogyan is? A nyilvánvaló anyagi vonzatokon kívül (operációk, munkahelyi elfogadás), legfontosabb a tolerancia mindennapi gyakorlása.

Nagyszerű, hogy ennyi pozitív hozzászólás ömlött a hírcsatornákon, de egy dolog elméletileg elfogadni, más gyakorlatban praktizálni.

Cher is beszélt arról, hogy mikor lánya először vallott neki transzneműségéről, még ő sem úgy fogadta a hírt, ahogy elvárta volna saját magától. Annak ellenére, hogy Cher a melegek ikonja volt már hosszú évek óta, és mindig toleranciát hirdetett, bizony neki is meg kellett küzdenie saját démonjaival, hogy el tudja fogadni lánya új énjét.

Nekünk is szembe kell néznünk ezzel a kihívással, ha jobb emberek szeretnénk lenni. Igenis tolerancia, és elfogadás kell a mindennapokban is, nem csak kivételes alkalmakkor. Erre kéne épülni a világnak, mert senkinek semmi köze hozzá ki hogyan öltözik, és főleg nem ahhoz, hogy két felnőtt ember közös beleegyezéssel mit csinál a saját hálószobájában (gondolok itt a melegek helyzetére is).

A sok bemagolt matematikai definíció jegyében:

Nem minden ember transznemű, de minden transznemű EMBER.

Ideje, hogy így is viszonyuljunk hozzá. Csak normálisan, mint bárki máshoz.

Képpek forrása ITT.