A női barátságról

https://www.youtube.com/watch?v=3QLUABAl_V0

Bár vannak fenntartásaim a facebook-kal kapcsolatban, azt meg kell mondjam, nagyon eltalálták legújabb reklámjukat. Mondom ezt annak teljes tudatában, hogy az egész egy cinikus húzás a női használók megmozgatására. De nagyon hatásos. Amint az első pár kocka lepergett, a barátnőimre gondoltam. Emlékek özöne futott végig szemem előtt, ugyanakkor az is tudatosult bennem, hogy egyelőre nem sok olyan írás került a szemem elé, ami a női barátságot ünnepelte volna. Azt már rengetegszer olvastam büszkén leírva, hogy „nekem többnyire férfi barátaim vannak”. Nem is lenne ezzel gond, ha a szöveg környezet nem azt sugallná, hogy azért, mert ők jobbak mint a nők. Jobb a természetük, jobb a humorérzékük, jobban el lehet velük beszélgetni, jobb velük dolgozni, ésszerűbbek, stb… azt hiszem mindenki kívülről fújja.

Az őszinteség jegyében azt is be kell vallanom, hogy ezeket az általánosságokat én is hangoztattam különböző alkalmakkor, azaz életem különböző szakaszaiban. De már hosszú ideje semmi hasonló nem hagyta el a számat. Hogy miért? Mert idővel nekem is leesett az, ami sokkal bölcsebb barátnőimnek már évekkel ezelőtt. Nevezetesen, hogy ez egy nagy rakás hülyeség, amit pici gyerekkorunk óta hallunk, tehát elfogadjuk annak ellenére, hogy egyáltalán nem törvényszerű igazságokról van szó.

Utólag visszagondolva vicces rájönni, hogy valaha is kimodtam a „pasiknak jobb a humora”, pedig a barátnőim voltak azok akikkel könnyesre nevettem a szemem, akiknek a humorérzéke ugyanolyan jó mint bármelyik férfinak. És ha esetleg valaki ki akarná forgatni a szavaimat, most nem arra akarok kilyukadni, hogy a nők jobbak, a pasik meg szánalmasak, csak arra akarok rámutatni, hogy egyik sem jobb a másiknál. Mindkét csoportban vannak jó humorú emberek, olyanok akik agyon gondolnak mindent, gondoskodó emberek, kalandvágyó típusok, és hisztis pasit is ismerek bőven.

De most arról szeretnék írni mennyire fontos és értékes a női barátság. Arról, hogy mennyire szerencsés az, akinek olyan barátnői vannak, akikkel végig tudja nevetni az estét, akikre mindig számíthat, akikkel hosszú évek után is ott tudja folytatni, ahol legutóbb abbahagyták. Én borzasztóan hálás vagyok az életemben jelen lévő csajokért, nőkért. Mert ott voltak, amikor a tinikor gyötrelmein estem át, amikor költöztem, új sulit kezdtem, országot váltottam, férjhez mentem, gyereket szültem, kínlódtam az alvatlansággal, az anyaság kihívásaival. 

Soha nem ítélkeznek, csak támogatnak, segítenek, ott vannak, mikor kellenek. Mikor mézet kellett az arcomról lesúrolni a közép sulis beavatáskor, mikor hajnalig beszélgetni akartam, mikor az első hóban sétálni akartam éjjel egykor, mikor Európa másik végébe költöztem, és bőgve hívtam haza, mert nem volt kihez szólni; mikor azt hittem vége a világnak, mert összetört a szívem (az ilyenen szerencsére már csak nevetni tudok), mikor ki kellett mozdítani, bátorítani, utazni, meghallgatni; mikor meglepetés leánybúcsút szerveztek, mikor az esküvőmön kellett autót és termet díszíteni; mikor meg kellett nyugtatni, hogy nem csinálom rosszul a gyerek nevelést.

Imádom őket. Mert ha leülünk beszélgetni rohan az idő. Mert felajánlják, hogy több száz kilométert is utaznak, ha segítségre van szükségem friss anyaként. Mert bútort cipelnek, ha az kell költözésnél. Mert annak ellenére, hogy sokuknak még nincs babája, fantasztikusan bánnak az enyémekkel, és jönnek, és segítenek, és mindig ott vannak.

Beszéljünk többet a barátnőinkről, ne csak arról hogyan kell pasikat felszedni, megtartani, boldoggá tenni. Ünnepeljük az életünkben levő nőket, mert van igaz és feltétel nélküli női barátság ami kiállja az idő és távolság próbáját. Mert a nők igenis viccesek, okosak, és megbízhatóak!

A képek forrásához katt a képre.