A kéretlen hozzászólásokról

Kérdeztem? Vagy netán úgy vetted észre a szememből, hogy okvetlen a Te véleményedre vagyok kíváncsi? Mert ha esetleg kételyeid lennének, akkor had oszlassam el őket. Nem érdekel mire gondolsz, sőt az adott körülmények között, inkább tartsd meg magadnak!

Nem mondod?

 Mert nem érdekel, hogy egy bizonyos esküvőn úgy gondolod, hogy a menyasszony fogyhatott volna. Én nem kérdeztem; és személy szerint azért vagyok ott, hogy jól érezzem magam. Nem azért, hogy valakit, aki tudom, szívvel lélekkel készült erre a napra kritizáljak. Mellesleg te meg fizetve vagy azért, hogy itt legyél, tehát legyen benned egy kis profizmus, és fogd be a szád!

Elegem van belőled! (cenzúrált verzió)

Kérdeztem, hogy pl. az én esküvőmön mi a véleményed a férjemről, akivel akkor és utoljára találkoztál? Kérdeztem, hogy szerinted abból a fél órából, amit együtt töltöttetek neked az jött le, hogy vacak alak? Mert nem fogta a kezem, mikor kavicsokon kellett átgyalogolnom, de segíteni akart a folyóparton ugyanabba a kavicsba beszorult sofőrnek?

Ha esetleg nem csak az orrod alatt elmormolt megjegyzés lett volna, akkor elmagyaráztam volna, hogy én át tudok segítség nélkül menni a kavicsokon, köszönöm szépen, de az az autó ki nem evickél onnan, hacsak valaki meg nem tolja. Zavart, hogy az esküvői öltöny lett poros? Tudod mit? Nem! Mert én pont azt szeretem a férjemben, hogy segít annak aki rászorul. Hogy nem tud elmenni egy koldus mellett anélkül, hogy odaadja az összes apróját. Hogy szóba elegyedik azzal is, aki mellett mindenki más elmegy. Hogy emberszámba vesz mindenkit.

Mi van?

Vagy kérdeztem a két hete mellettünk lakó szomszéd nénit, hogy mi a véleménye arról, hogy férjem nem vezet? Biztos lehetsz benne, hogy nem. De megkaptam egy becsmérlő: „Hát ez meg mikor kezd el vezetni végre?” formájában, miközben említett illető egy méterre tőlünk a gyerekekkel játszott. Ha nem fordult volna még meg a fejedben, akkor van egy újdonságom a számodra: Csak azért, mert valaki nem beszéli a nyelvet, még nem jelenti azt, hogy jogod van lenézően beszélni róla a jelenlétében. Sőt! Csak azért, mert mi mindketten ugyanazt a nyelvet beszéljük, még nem jelenti azt, hogy a férjem kárára fogunk bizalmaskodni. Mert nem fogunk. És te is jobban tennéd, ha át értékelnéd életedet, mert szabályosan kerüllek. Kinézek az ablakon, és nem megyek ki, ha ott vagy. Mert egy energia pióca vagy. Mert szép helyen laksz ésszerű lakbérért, de mást sem csinálsz csak kritizálod. És nem csak magát a helyet, de a főbérlőt is, aki ingyen fuvaroz hajnalban a reptérre. Szégyelld magad! Tudod milyen fárasztó végighallgatni litániádat, mikor még az sem érdekel, hogy a pár hónapos baba közben értem sir a nappaliban?

Ne mond meg, hogy mit tegyek!

 És végül a jóakaró ismerősnek, aki megjegyzi, hogy minek furikázom a férjemet minden reggel munkába, mert „Igazán bicajozhatna is, mint előtte; minek kell a fenekét ajnározni?”. Kérdeztelek? Nem. Mit tudsz te a mi életünkről? Arról, hogy akit te lustának tartasz, éjjel órákat fent van a kicsivel, pedig nappal 8-10 órát húz le munkában? Hogy mindent megtesz azért, hogy az én napom pihenten induljon a két kicsivel? Mert tudja milyen idegtépő tud lenni, ha fáradtan és kimerülten kell mindent végigcsinálni. Mit tudsz te a mi házasságunkról, arról, nekünk mi felel meg? Nem vagyunk barátok, nem is leszünk, a véleményedet meg köszönöm, tartsd meg magadnak.

Tudni akarod mit gondolok? …. …… NEM!

Ha nem kérdezünk, akkor nem kell a „jó tanács”, irtó okos megfigyelés, vagy csak az orrod alatt mormogott megjegyzés. Gondolkodj el rajta, hogy kinek használsz! Mert garantálom, hogy senkinek. A keserűséget meg nem kell osztogatni! Köszönjük szépen.

Forrásokhoz katt a gif-re.