Hillary Clinton indul az Amerikai elnöki posztért. Ez eddig is nyílt titoknak számított, de most hivatalosan is bejelentette.
Frappáns videójában arról beszélnek az emberek, hogy mire készülnek 2015-ben. Minden társadalmi réteg képviseltetve van, majd Hillary is megszólal, és közli, hogy ő is készül valamire, pontosabban beszáll az elnöki versenybe.
De vajon kész Amerika arra, hogy női elnöke legyen? Ezt kérdezi a lenti vicces videó (sajnos angolul, de remélem valaki majd készít magyar változatot is).
Késznek kéne lennie. Nem azért, mert egy női elnök majd „lágyabb hozzáállást hoz (főleg nem Hillary, vele aztán senki nem packázhat!), vagy mert a nők jobban törődnek embertársaikkal (nem minden nő az, nálunk a férjem sokkal gondoskodóbb, mint én valaha is leszek)”, vagy egyéb gagyi sztereotípia, hanem mert a választók fele nő. Akkor miért vannak tragikusan alulképviselve?
Ha egy fehér férfi elnök (vagy jelölt) hibázik, rosszul dönt vagy csak simán megkérdőjelezhető módon cselekszik, az őt egyénileg minősíti. Senki nem mondta George Bush után, hogy jobb lenne, ha nem választanánk több fehér pasit elnöknek, nézd milyen bénák! Viszont ha egy kissebségi jelölt, vagy egy nő követ el a közvéleménynek nem tetsző dolgot, azt azonnal visszavonatkoztatják az egész általuk képviselt társadalmi csoportra.
Igazságos ez? Egyáltalán nem. Ennek tetejébe egy nőt olyan dolgok alapján is felmér a média, amit egy férfival kapcsolatban soha nem hoznának szóba:
Lehet egy nagymama elnök?
Mennyi sütit sütött Hillary lánya iskolai akcióira?
Milyen nadrágkosztümöket hord a kampánykörúton?
Ma nem sminkelte magát, hogyhogy nem ad magára?
Bad hair day? (Rossz haj napja van?)
Egy nő kampányát a viselkedési formák nemek alapján való megítélése is nehezíti:
Ha egy nő asszertív, azt gyakran agresszivitásnak minősítik.
Ha a nők dühösek, gyakran azt gondolják róluk, hogy nem tudnak uralkodni az érzelmeiken.
(Erről olvasd el az Üvegplafon cikkét!)
Én azt mondom, had legyen Hillary elnök, és mutassa meg mit tud saját képességei szerint!