Le a házimunkával! – Ezért nem vasalok…

Tetszene, mi?

A vasalással nekem egy kicsit változékony a kapcsolatom. Felnövőben kényszeres vasaló voltam, a szekrényből kivett hajtogatott ruhát is átvasaltam, hogy még véletlenül se legyen rajta ránc mikor felveszem.

Anyukám a törülközőktől kezdve az alsóneműkig mindent vasalt. TV vagy zene bekapcs, nagy kosárnyi mosott ruha elő, órákig tartó móka. Ezzel nőttem fel. Aztán persze tizenévesen az ember talál jobb elfoglaltságot is, mint a vasalást. Pl. éjszakába nyúló olvasást.

Hogy mi a legviccesebb pillanatom ezzel kapcsolatban? Amikor egy összejövetelen kijelentettem, hogy én márpedig nem vasalok semmit, amit nem muszáj. És ha én olyan ruhákat veszek, amik nem igényelnek vasalást, akkor más gönceit sem vagyok hajlandó vasalni. Reakció imádott anyukámtól (mert tényleg, ő egy szupernő, csak más hozzáállással, mint én!), tehát ez az aranyköpés jött tőle: „Ilyet még egyszer ne mondj pasik előtt, különben soha nem mész férjhez!”…. Ó, hogy mennyit változott a világ. Ugyan kit izgat ez már manapság?

Csak annyit mondtam, hogy a vasalás az női munka!!!

Igazsághoz hozzá tartozik, hogy mikor először költöztem össze párommal, akkor romantikus lelkesedéssel töltött el, hogy munkahelyi ingeit vasalhatom. Jaj, de jó nekem, itt vagyunk szépen együtt, had legyen neki frissen vasalt ing minden reggel. Aztán egy nap elestem, beütöttem a fejem, és rájöttem mekkora béna vagyok. Eddig is el tudta magát látni, akkor minek ajnározom a seggét. Hosszútávon csak nekem lesz rossz. (Haha, és ezután boldogan éltek, míg meg nem haltak! Legalábbis a lány soha nem érezte, hogy bárkinek is a cselédje lenne.)

Lustának tartasz? Én inkább azt mondom, kiiktatom a felesleges házimunkát. Ezzel több időm jut magamra, a picikre, és minden másra, amit nem kínszenvedés csinálni. Na nem a portörlésről beszélek, azt még jobban utálom! Sőt, kezeket a szívekre, melyik házimunkát szeretjük? Mármint tényleg szeretjük, annyira, hogy alig várjuk a porszívó feletti görnyedést, stb…… Gondoltam. Én egyiket sem!

Tehát ezért nem vasalom a következő dolgokat:

• Törülköző: Mert hülyeség vasalni.
• Alsónemű: Mert az. Asló-nemű. Senki nem látja. Pamut meg úgyis puha, remélem senki nem keményített vászonban jár.
• Zokni: Na most fogok röhögő görcsöt kapni, lásd a két fenti pontot.
• Ágynemű: Úgyis össze fog gyűrődni használat közben.

• Ingek: Én munkahelyemre kell, én vasalom. Párom munkahelyére kell, ő vasalja az inget. Punktum!

• Nadrágok: Én farmert hordok munkába. Nem vasalom. Férjem formális nadrágot hord, azt ő vasalja. Elvégre is az ő ruhája.

Ha ő tud, más pasinak is menni fog, hidd el!

• Gyerekruha: Nem, nem vasalom. Tessék, jöhet a szemforgatás, baktériumokról szóló litánia, ujjal mutogatás, és elítélés. NEM VAGYOK HAJLANDÓ VASALNI! Minden ruha amit veszek kilógja magát, inkább 5 perccel többet töltök a teregetéssel, csak hogy az ing vállfára kerüljön, a pólók ki legyenek egyenesítve, és így pár perccel azután, hogy felvetted, meg nem mondja senki vasalva volt-e, vagy sem.
• Asztalterítő: Nem vasalom. Ja, bocsánat, nem használok, nincsen, nincs mit vasalni.

Amit vasalok, az alkalmi viselet, akkor, mikor alkalom van. Azaz évente egyszer.

Tessék, itt van a boldogság titka: abbahagyni mindent, ami nem hoz örömet. Kiiktatni mindent, ami felesleges időpocsékolás. Ésszerű keretek között persze, a porszívót azért még én is bekapcsolom…

Képek forrásához katt a képre.