Lótuszláb – képek a gyötrelmes Kínai szépségideálról

Hogy mi is az a lótuszláb? Egy ma már betiltott kínai hagyomány, mely szerint a lány gyermekek lábfejét fiatalon elkötötték, hogy minél kisebbnek tűnjön a lábuk. A csonkítás leggyakrabban hét éves kor körül történt. Az első év borzasztó fájdalmai után a végtagok lassan érzéketlenné váltak, míg végül teljesen elzsibbadtak.

A lábujjakat a talp alá hajlítják, anyagcsíkokkal ebben a helyzetben rögzítik a lábfejet, majd arra kényszerítik a kislányokat, hogy ráálljanak és így járjanak. A súlytól a lábujjak eltörnek, ezek aztán így „gyógyulnak” be. Idézőjelben írom a gyógyulást, mert sokszor egész életen át tartó sebes, gennyes, gyulladt csonk lesz az egészséges lábból. A kötést ugyanis nem szabad levenni (cserélni igen, de szabadon hagyni a lábat nem), állítólag a hagyomány miatt, de ebben az is szerepet játszik, hogy a sebes, gyulladt végtagnak igencsak rossz szaga van.

És hogy miért? Státusz szimbólum, társadalmi elvárás, kulturális hagyomány, a kívánatosság záloga. Vagy ahogy sokan megfogalmazták már: barbárság, és nőkkel szembeni kegyetlenség. Hiszen ezzel ellentétben egy férfinak sem kellett pici lábon tipegni ahhoz, hogy megházasodjon.

A szokást hiába tiltották be régen, az utolsó, háromszögletű lótuszcipőket gyártó cég csupán 6 évvel ezelőtt zárt be. Pedig az 1950-es években Mao lótusz láb ellenőrző bizottságot is hozott létre, hogy a tilalmat fenntartsák. Na nem azért, mintha a nők csonkítása annyira érdekelte volna, csupán elavult, a „régi” rendszerhez tartozó szokásnak tartotta, ami nem illet össze ideológiájával. Ha rájöttek, hogy valakinek lótuszlába van, akkor cipőit kiakasztották az ablakba megszégyenítésként, hogy az egész közösség csúfolhassa. Ez nyilván elrettentő példa volt mások számára, és bizonyosan hozzájárult a tradíció kihalásához, de ugyanakkor azt is eredményezte, hogy rengeteg nő titkolta és takarta csonkított lábát.

Jo Farrell képei 50 nőt mutatnak be 103 éven azután, hogy a szokást betiltották. Jo véletlenül kezdett bele a projekt-be. 2005-ben épp Kínában tartózkodott, és egy taxissal beszélgetett a lótuszlábról, mikor az illető megemlítette, hogy a nagyanyja is alá volt vetve a procedúrának. Jo-t annyira megindította a találkozás, hogy 9 évet szentelt arra, hogy az utolsó élő „lótuszlábú” nőket felkutassa.

Su Xi Rong, 75 évesen 2008-ban.
Őt tartották a legszebb nőnek a falujában pici lába miatt. Ma már nem tud túl sokat meni, mert az idők során felszedett súlyfelesleget a pici lábak nem bírják. Mikor az első időkben megpróbálta kikötni a lábát nagyanyja kis bőrdarabokat vágott le lábujjaiból büntetésnek.

Pue Hui Ying, 76 éves 2011-ben.
Lábát 7 évesen kötötték el, majd rövid időre levették a szorítást 12 éves korában, ahogy azt a törvény megkövetelte 1949-ben. Az kikötözés ismét hatalmas kínokat okozott, mert a nőknek hozzá kellett igazodniuk a törött lábujjon való állásra és járásra. Épp ezért ő ismét bekötötte lábát, és azóta nem is vette a kötést.

Zhao Hua Hong, 83 éves 2010-ben.
Lábát 15 évesen kötötték el.

Si Yin Zhin, 90 éves 2011-ben.
Lába soha nem volt kikötve, és mára teljesen elvesztette eredeti alakját, helyette teljesen átvette a hosszú évekig hordott cipő formáját.

Huo Guan Yu, 89 éves 2010-ben.
Nővére tanította meg hat éves korában a lábfej elkötésére.

Yang Jing é, 87 éves 2010-ben.
Nagyanyja kötötte el a lábát 5 éves korában.

Zhang Yun Ying, 103 éves 2014-ben.

Ma Zhen é, 96 éves 2014-ben.
7 évesen kötötték el a lábát. Annyira sírt, hogy nagyapja tiltakozott, de nem tudta megállítani a hagyományt. 30 évesen kikötötte a lábát, mert akit elkaptak kötött lábbal, arra büntetést szabtak ki.

Guo Ting Yu, 83 éves 2010-ben.
Anyja nem akarta elkötni lánya lábát, ezért Guo 15 évesen saját maga kötötte el lábfejét. Megfigyelte anyukája módszerét, és a jó házasság reményében megpróbálta csökkenteni lába méretét. Hiába sikerült az ujjait talpa alá hajlítani, lába hossza mégis ugyanolyan maradt.

Döbbenetes képek. Ha pedig egy jó cikket akarsz arról milyenek a ránk erőltetett szépségideálok és szokások napjainkban, kattints a Girlpower! blog cikkére ITT.

Forrás ITT és ITT.