A lábujjakat a talp alá hajlítják, anyagcsíkokkal ebben a helyzetben rögzítik a lábfejet, majd arra kényszerítik a kislányokat, hogy ráálljanak és így járjanak. A súlytól a lábujjak eltörnek, ezek aztán így „gyógyulnak” be. Idézőjelben írom a gyógyulást, mert sokszor egész életen át tartó sebes, gennyes, gyulladt csonk lesz az egészséges lábból. A kötést ugyanis nem szabad levenni (cserélni igen, de szabadon hagyni a lábat nem), állítólag a hagyomány miatt, de ebben az is szerepet játszik, hogy a sebes, gyulladt végtagnak igencsak rossz szaga van.
És hogy miért? Státusz szimbólum, társadalmi elvárás, kulturális hagyomány, a kívánatosság záloga. Vagy ahogy sokan megfogalmazták már: barbárság, és nőkkel szembeni kegyetlenség. Hiszen ezzel ellentétben egy férfinak sem kellett pici lábon tipegni ahhoz, hogy megházasodjon.
A szokást hiába tiltották be régen, az utolsó, háromszögletű lótuszcipőket gyártó cég csupán 6 évvel ezelőtt zárt be. Pedig az 1950-es években Mao lótusz láb ellenőrző bizottságot is hozott létre, hogy a tilalmat fenntartsák. Na nem azért, mintha a nők csonkítása annyira érdekelte volna, csupán elavult, a „régi” rendszerhez tartozó szokásnak tartotta, ami nem illet össze ideológiájával. Ha rájöttek, hogy valakinek lótuszlába van, akkor cipőit kiakasztották az ablakba megszégyenítésként, hogy az egész közösség csúfolhassa. Ez nyilván elrettentő példa volt mások számára, és bizonyosan hozzájárult a tradíció kihalásához, de ugyanakkor azt is eredményezte, hogy rengeteg nő titkolta és takarta csonkított lábát.
Jo Farrell képei 50 nőt mutatnak be 103 éven azután, hogy a szokást betiltották. Jo véletlenül kezdett bele a projekt-be. 2005-ben épp Kínában tartózkodott, és egy taxissal beszélgetett a lótuszlábról, mikor az illető megemlítette, hogy a nagyanyja is alá volt vetve a procedúrának. Jo-t annyira megindította a találkozás, hogy 9 évet szentelt arra, hogy az utolsó élő „lótuszlábú” nőket felkutassa.
Döbbenetes képek. Ha pedig egy jó cikket akarsz arról milyenek a ránk erőltetett szépségideálok és szokások napjainkban, kattints a Girlpower! blog cikkére ITT.