Umoja egy falu Kenya északi részén, ahol csak nők élnek. 15 nő alapította, miután Brit katonák megerőszakolták őket.
Az ilyen, és ehhez hasonló atrocitások szégyelletesen gyakoriak háborús övezetekben, békefenntartó egységek tagjai közt, és katonai állomások környékén, főleg a fejlődő országokban, ahol a nők sokszor nem is beszélnek róla, mert félnek családjuk kirekesztésétől.
Umoja nem csak katonák által elkövetett erőszak áldozatainak kínál menedéket. Vannak, akik körülmetélés után, vagy elől menekültek, akiket házasságba akartak kényszeríteni, akiket a családon belüli erőszak árnyéka üldöz.
Az ötlet Rebecca Lolosoli fejében született meg 1990-ben, mikor korházban feküdt miután egy csapat férfi megverte, amiért a falujukban a nők jogairól beszélt. A Samburu közösségben ugyanis, ahonnan Rebecca is származik, normálisnak tekintik a nők elleni erőszakos cselekedeteket.
Kenyai ismerőseim is ilyen mentalitásról számolnak be. A helyzet sokkal jobb városi területeket, ahol a nők nagyobb szabadságot érelveznek, de minél elhagyatottabb vidékekre tévedünk, annál nehezebb élete van egy nőnek Kenya egyes részein.
Jelenleg 47 nő és 200 gyermek él a falu területén, ahol kézműves termékeket készítenek turistáknak, és kereskedésre is megtanítják az ide érkező nőket. Ebből a szerény, de állandó jövedelemből tartják fent magukat. Nem pazarolnak semmit, így jut elég arra, hogy ruházkodjanak, és enni tudjanak.
Az idősebb, tapasztaltabb nők időnként ellátogatnak a környező Samburu falvakba is, ahol a női körülmetélésről, a korai házasságról, és a nők választási lehetőségeiről beszélnek az ott elő nőkkel. A nők, akik Umojában élnek ezekből a környező Sanburu törzsekből menekültek. A Samburuk A Maszájok közeli rokonaik. Hasonló nyelvet beszélnek, általában 10 családból álló falvakat alkotnak, és fél-nomád, pásztor életmódot folytatnak.
Samburu tradícióhoz tartozik az ékes fejdísz is, melyet a nők hordanak. Ezt először a gyöngyözés nevű ceremónián kapják meg apjuktól, még fiatal korukban. A ceremónia keretin belül az apa ilyenkor kiválaszt egy idősebb férfit, akivel a kislány (mert nőnek még nem lehet nevezni) átmeneti házasságba lép. Nem szabad teherbe esniük ez alatt, vannak bizonyos fogamzásgátló módszerek, melyhez folyamodhatnak, de ezek nem mindig hatásosak. Ha teherbe esik a fiatal lány, akkor a falubéli nők hajtják végre az abortuszt.
Van, aki 11 évesen szökött ide a nők falujába, egy napos házasság után, mert apja eladta pár tehénért egy 57 éves férfinak. Van, aki azután jött ide, hogy 3 katona megerőszakolta, mikor a családi állatokat legeltette. Miután férje megtudta mi történt, még őt verte meg.
Judia például 13 évesen szökött el otthonról, hogy ne adják el feleségnek. „Minden nap mosollyal az arcomon ébredek, mert tudom, hogy segítség és támogatás vesz körül.”
„A kinti világban a nőket a férfiak uralják. Itt a nők szabadok.” – mondja Seita Lengima, a falu egyik idősebb asszonya.
Sok a gyerek ennyi nőre, de mikor ez a kérdés felmerül, akkor kiderül, hogy azért az itt elő nők találkoznak férfiakkal, de ők nem jöhetnek a falu területére. Kissé furcsa felállás, de ha ez a legbiztosabb módja, hogy a nők ne kerüljenek vissza olyan hátrányos körülményekbe, ami elől menekülnek, ám legyen.
Csak egy férfi jön a faluba minden nap, ő is csak az állatokat legeltetni.
Ha túl óvatosnak tűnik a viselkedésük, akkor emlékezzünk arra, hogy ezek a nők többnyire csoportos nemi erőszak áldozatai, vagy azok bántották őket, akiben leginkább megbíztak, a saját családjuk. Nem csoda, ha nem kérnek a patriarchális társadalomból.
Umojában viszont boldogok, önállóak, és biztonságban érzik magukat. Ez pedig sokkal több, mint amiben eddig volt részük.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: